Azt már megfigyeltem, hogy minden nagy munka közepette sikerül meg-fel-és össze-vissza fáznom, ezt most sem úszom meg,, úgy tűnik.
Miközben zsebkendők borítják testemet, próbálok mégis agyban (és ágyban) medvék és rókák közt lenni.
Nem igazán segít a téma sem, havas tájon brummogi. Hát köszi.:)
Az a gond az ilyen helyzetekkel, hogy az ember csak félig-meddig van jelen, de ez persze simán betudható az orrcsepp tudatmódosító hatásának.
Nem hiszitek, mennyi agysejtem elpusztul, mire kitalálom, hogy a malacka legyen hátulról vagy a ferde fülű nyulaság? Még szerencse, hogy én döntöm el, kinek milyen kerek a feneke.:)
Igazából egy natúr meseolvasó nem láthatja át azt a kardinális kérdéskört, mely az illusztrátor fejében jár mókuskereket. (Csodaszép mondatokra képes a Novorin)
Mert adott a szituáció, hogy állatok a réten. Egyszer, oké. Aztán sokszor. És legyen fa meg virág, meg sok kis cuki állat. Legyenek felöltözve, mert egy helyen felbukkan egy nadrág a szövegben. Egy zsebes nadrág. És ha az egyiknek van, akkor a másiknak is legyen. Mert a gyerek az kiszúrja.
- Anya, a maci miért van mellényben, a nyuszi meg miért nem? Akkor ő most megfázik?
- Nem fázik. A nyúlnak van bundája.
- De a macinak is van, és neki mégis van nadrágja.
- ...Leckéd készen van?
Hát ezt a párbeszédet nem szeretném előidézni, így minden állatka kap valami hacukát. Nem vagyok egy Lakatos Márk,
Tulajdonképpen hálás feladat ez, még akkor is, ha anno belekötöttek az overallos nyulaimba, pedig már Micimackó is pólóban falta a mézet.
Azt szerencsére már megtanultam rajzfilmezésnél, hogy egy bagoly simán tud írni egy könyvbe, de a gondom most az, hogy lehet-e balkezes?
Balszárnyas?
Nem tudom.
