A rakoncátlan rigók reggelije

Most így

Van az úgy

Mylo szerint a világ

 No, a Bufi és Mylo könyvkezdemény első részecskét megosztom veletek. 
Kicsit még bice- bóca, de én szeretem:)
Miután csak 3 rajz készült el a gépen anno, így a negyedik csak kakukktojásként került oda, legyen a szövegnek ábrázata, még ha toldozott-foldozott is egyelőre.
Remélem,  azért így sem zavaró, egyszer szépen összehozom az egészet, csak előbb meg kell írnom a mesét is hozzá.:)

Hét ágra sütő Nap

csintalan fényei

Játszanak bújócskát 

két szuszogó orron

Lassan halványulnak

az álmok képei

Hol ketten rágódtak

egy tegnapi csonton.

Egy foltos s egy fekete szőrmók 

Kosár mélyén lassan ébredez,

Lábaik plafonra meredve,

   Egyeseknél lám, így megy ez!

                                                                 -Ébresztő, hétalvók,

Messze már az éjjel,

Szőrös varázslatok vagytok,

De tappancsotok széjjel!

Sipirc a kertbe rögvest

tiszta hajnalt látni,

Madárnak köszönni, pisilni,

virágot gyomlálni!

-Jól van, jól van, gazdasszonyka,

Egy percet tessen várni!

Öreg kutya nem gyorsvonat,

Nem kell kiabálni!

Különben is úgy hiszem,

A szerződésünk így szól:

Keksz nélkül egy lépést se!

  Naaaa, legyen sok a jóból! 

-Nosza itt van, tessék, 

A reggeli kekszetek,

De  keksz után séta,

Ne lássam, hogy fekszetek!

Hosszú, tömött sorban totyogjatok kifelé,

Ezer dolgom van még,

S a tűzön fő fő az ebéd!

-Remek! Gyere Bufi,

várnak a világok!

-Mennék én, mennék,

de azt hiszem, nem látok!

-Hát persze, mert a takaró

Még mindig rajtad,

Bezzeg a kekszed

Rögtön be is faltad!

-Mert egyszer azt mondta

Egy kedves barátom,

Hogy reggeli nélkül

Nem megyünk sehová,

 És mára már 

Tökéletesen belátom,

Ugyan egy foxitól van,

Egész okos tanács. 

 -Na, legalább valami megmarad

A buci fejedben,

Viszont én most sürgősen

Megnézném a helyedben,

Hogy asszonykánk mégis

Mit sütött ki ebédre,

Elég lesz egy jó falat

Minden vendégre.

A többiről mi ketten

Majd meglásd, gondoskodunk

Majd úgy csinálunk,

Mint aki segít,

A tűzhely körül

  Boldogan fontoskodunk.

 S így settenkednek halkan

a pogácsa körül,

De a gazdasszony ennek

egy cseppet sem örül.

-Mit mondtam nektek,

ebadta haspókok,

gyerünk ki a kertbe

többször már nem szólok! 

Kisomfordál hát 

a két ebugatta

A kertben is van látnivaló.

Fák, bokrok és labda!

Igen ám, de a labda

a kerítés alatt

Lassan kigurult

még a tegnapi nap.

-Én most nem akarok

fontoskodónak látszani-

Mondja Bufi maflán

- De mivel fogunk játszani? 

-Ne aggódj, pajti,

tudok egy megoldást:

Átugrom a kerítést,

ha hozol némi toldást.

Vagy inkább jobb lesz,

ha te ugrassz

mégiscsak helyettem,

Ha jobban megnézzük,

én elég apróra sikeredtem. 

-Jól van, Mylo, rendben,

ugrok én ha bírok,

csak emeld meg a fenekem,

mert az utóbbi időben

egyre jobban hízok.

Így viszonylag nehéz

magasra ugranom,

Amúgy is tiltja

az ugrálást az orvosom. 

-Nem mondom, valóban

elég nagy a farod…

-Már majdnem fent vagyok,

csak nyújtsd ki még a karod!

Igen ám, de a kerítés 

túl magasnak bizonyul

s a rosszcsont kutyák füle

majdnem lekonyul.

Aztán Mylo mégis,

ahogy ő  azt szokta,

A megoldást

gyorsan kiokoskodja.

-A kerítés alatt

egy szép nagy

lyukat ásunk,

és a lyukon aztán

kényelmesen kimászunk.

Kezdheted is a kaparászást,

én addig kicsit

kipihenem a mászást.

-Na, de ha nem csal 

az emlékezetem,

Te nem is másztál végül 

még egy centit sem!

Az igaz, de a kerek,

Buflák testedet

Én tartottam végig

 A lábam még mindig remeg! 

Bufi és Mylo

Továbbra sem tartok semmiféle kronológiai sorrendet, hozom, ami jönni akar adott napon.
De miután tegnap a Bufi-Mylo képeket festettem újra, hát irányuljon most a figyelem erre a két rosszcsontra.
Miután ebben a  témában bőségesen van képanyag, nem kizárt, hogy lesz folytatás is. Kiderül.

Először is jöjjön a kétszemélyes banda:

Bufi

Bufi vagyok, 5 éves kan, valószínűleg fejemen egy kutyakajás zsákkal születtem, és mióta leválasztottak az anyatáptól, azóta folyton éhes vagyok.

Tervezek egy világméretű megmozdulást fajtársaim körében, célunk a kettős étkeztetés lesz, azaz duplázzuk meg  a reggelit, az ebédet és a vacsorát. (vagy időben, vagy mennyiségben, ez már csak részletkérdés). Gondolkodom egy FB-profilon is, csak a billentyűzettele egyelőre elég sután bánok.

 Mylo:

7 éves vagyok minifoxi, gazdi-és plüssjátékfüggő.

Ez van, bevállalom. Valamint kisebbségi komplexusaimat is, melyek apró termetemből adódnak.

De a kutyák körében is ismeretes az igazság, miszerint kicsi a bors, de erős.

Nos, én nem tudom, mi az a  bors, de a lényeg, amit ne felejtsétek el, nagy kutyaigazság, hogy jobb ma egy véreb, mint holnap, ha púzok.

Hát nem tüneményesek?
Ezeket is ők diktálták,még szerencse, hogy értek a nyelvükön.
Nehéz nem megihletődni mellettük.
Gondoltam saját kis verses-mesekönyvre, egyelőre áll a projekt, mert valljuk be, lusta vagyok folytatni. És meg is akadtam vele, de ami késik, az az óra. Szóval kitartás, még 80 év,és befejezem a mesét.

Az első oldal a meg nem született meséből

 

 Ez egy másik elképzelés volt, akvarellel, papírra, ahogy illik.

A Hobbyművész felkért kifestők készítésére, és naná, hogy lett egy Bufi-Mylo kategória is. Szerencsére abszolút szabadságot kaptam az alkotás terén, így belefért  a keretbe a két nyomozó eb is.

És tulajdonképpen visszafelé is mentem az időben, meg nem is, mert ez a két utolsó rajz készült el a leghamarabb, viszont tegnap újrafestettem őket, kaptak némi színtuningot is, hurrá, hurrá.
Azt hiszem, bejön nekem ez a keleties vonal, nem lennék meglepve, ha ezen folytatnám majd tovább, pláne azért nem, mert én találtam ki.
Hát most ennyi volt kérem a kutyakiállítás, mindekinek nanu-nanu:)

Minimál

A  mai napra jöjjön a minimál. 

Mármint  a hozzám képest minimál.:)

Na jó, csak vicceltem, ezt tegnap firkantottam, amikor már totál elegem volt.

Van az úgy.

Nem lesz igazán időszerű a kép, de felejtsük most el a  dátumokat, főként, ha az idő lineáris menetét sem akarjuk számításba venni. Vegyük úgy, hogy minden most zajlik egyszerre, és ebből a gondolatmenetből eljuthatunk akár oda is, hogy épp, ebben a pillanatban is karácsony van.

Vagy mikulás.

Egyre megy.

És ha ebben a szellemben folytatjuk, akkor  a kiállítás is épp most kezdődik.

 Vagy épp most van vége.

Akár a bejegyzésnek:)

Csak, hogy igazodjak a címhez is.

Szövegben is.

Mondanivalóban is.

Szárnyalás

Jöjjön akkor a következő epizód. És még aludni sem kellett rá egyet, hogy megérkezzen.
A mostani post címe: Szárnyalás. 
No, nem a Laar Pour Lart féle szár-nyalásra gondolok, bár nekem erről a szóról folyton ez a  szóvicc ugrik be, nem tehetek róla:)

Az első képről mondanám, hogy önmagáért beszél, de nem. 
Intuitív állapotban készült, nem volt sem célja, sem fontosabb mondanivalója.
Azt hiszem, nem mindig kell különösebb magvas gondolat egy rajz megalkotásához.
Sokszor csak oda kell ülni, és meg kell fogni a ceruzát. Ennyi.
Jelen esetben ez egy digitális ceruza volt, és a gépen történő rajzolást, valamint  a programot gyakoroltam. Meg kellett állapítsam, hogy a gépen bátrabb vagyok, jobban merek kísérletezni. 
Talán mert csak egy pillanat, és minden kitörlődik, nem igényel újabb papírt, így hosszú távon költségkímélőbb megoldás. Főleg nekem, aki annyi papírt elhasznál, hogy ha megmondanám a  fáknak, megfojtanának a gyökereikkel.
Igaz, így meg az áramot használtam, nem akarom kiszámolni, melyikkel ártok jobban a környezetemnek.

A következő képre már egy csodálatos, fantasztikus, irodalmi csemege is felkerült.
Komolyabb mondanivalót itt sem kell keresni, legyen elég a blöki kitörő öröme, és az enyém, hogy csak találtam némi rímet a sorok végére.:)

Nem is én lennék, ha a következő kép főszereplője szintén nem egy kutya lenne.
Kutya legyek, ha értem:)
Először a háttér készült, szintén kísérleti jelleggel.
Érsd: felkentem pár színt, aztán meg elkentem.
Ha jól irányítod a foltokat, a homályból egyszer csak ábra kerekedik.
Itt is ez történt.
Erre mondom én azt, hogy sokszor nem is én vagyok az alkotó. Számításba kell venni a véletlent és annak megannyi rokonságát is.
A kutty a széken még elbírt volna némi maszatolást, de mivel ez is csak amolyan tanulásra szánt képződmény volt, nem akartam vele még több időt elfecsérelni.
Tudom, balgaság, de azt hiszem, mindenki érzi legbelül, hogy bizonyos munkára, tevékenységre mennyi időt és energiát akar rá szánni. Nekem pont elég volt az a pár óra munkálkodás, másnap pedig már nem szívesen veszem kézbe ugyanazt a rajzot.
Kivéve a kézi rajzokat, de itt most neme rről volt szó.

A post végére maradt az én örök kedvencem, a világítótornyos csoda.
Nekem csoda volt, eleve, hogy kb 6-7 óra alatt cakli-pakli meglettem vele.
Így megy ez, ha van indíttatás, alámerülés.
Kezdésnek egy egyszerű, netről letöltött fotót próbáltam gépen megoldani.
Aztán, amikor belejöttem, nem maradhatott figura nélkül a rajz.
És naná, hogy kutya repül a réten. Mi más?:)
Vaú.

Sokadik első...

Íme, elérkezett az idő egy új blog megszületéséhez.
Szellemi anyja még mindig én valék, de innen-onnan ezért kellettek a fenékbe billentések.
Nos, köszönet minden lábnak, amely ebben segítségemre sietett, valamint az összes kéznek, agynak, léleknek és gondolatnak ugyanezért a nemes cselekedetért!:)

Nem is szaporítanám a szót, egyelőre a régi képekkel kezdem, aztán szépen libasorban jönnek majd az újak is.
Saját kis mesefoszlányaim is dörömbölnek-dorombolnak bennem, hamarosan ők is várhatóak lesznek. 

Akkor szabaduljon el a kép-zelet. Üljünk egy kicsit mesefelhőkre, és huss.....

Kezdem néhány régi klasszikus kedvencemmel:

Egérinvázió:
 Több egér, mint kolbász mottóra
 

Világjárók:
A tipikus elmaradhatatlan hozzávalókkal, úgy mint, 
-1 db plüssnyúl (zöld lábakkal)
-1 db másik plüssnyúl (rózsaszín orcával megfejelve)
-1 db plüssmedve (lehetőség szerint Barnabás keresztnévvel megáldva)
-1 db plüsskenguru(szerű) állatka
-1 db kalitka
-további zsebállatkák

És ha már úton vagyunk, merjünk nagyot álmodni!
Legalább egy tevényit.:)

 

 

Tovább is van, mondjam még?
A kérdés költői volt, azaz rajzolói:)