2013. augusztus 18., vasárnap

fejben

Nem tudtam semmit az elején, csak azt, hogy sárgát akarok, meg zöldet, és tiszta kéket. Talán az égnek.
Kettős kontúrokat, melyek konkrétan lezárják a formákat, nem engedik elszaladni a színeket, vegyülni, mocskossá válni. Áttetsző frissességet akartam. Mint valami álomképben, ahol olyan intenzíven éled meg az érzéseket, hogy szinte beleszakad a szíved.
Már nem akartam kedveset, cukormázas bűvöletet, mindenki által szeretettet. Csak azt akartam, hogy szülessen meg ez a légiesen könnyű érzés bennem.
Újra ártatlan akartam lenni, akár egy gyermek éneke, és a képtől reméltem a feloldozást, önmagam megbocsájtását.
Vizet akartam, és tükörképet, töretlen felszínt, szélcsendet, nyugalmat, amiben mégis szakadatlanul él a vibrálás. Élni akartam, de már nem itt, ahol fizikailag vagyok, hanem abban a képben, amit megteremtettem. Mert oda nem engedtem be semmiféle árnyat, se rossz szándékot, semmit, ami lebetonozza a szabadságot.
És idáig vártam, hogy megszülessen, de már fejben elkészült, tehát létezik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése