Sárgamese (1. rész)

Böte manó ma arra ébredt, hogy szereti a sárgát.

Talán  tudat alatt érzékelte, ahogy a Nap a hasára sütött, és megmelengette kívül-belül.

Reggel az öltözkődőszekrénye elé állt, és hosszan nézegette magát a tükörben.

Igazság szerint Böte manónak nem volt szüksége ruhákra, elég volt csak a saját kifejlesztésű  varázsigéjét elsuttognia, máris olyan színben és fazonban pompázott a bundája, amilyet csak elképzelt lelki szemei előtt. A szekrény mégis jó szolgálatot tett, mert csoda holmikkal volt telepakolva. Akár egy igazi kincsesbánya. Ha Böte manó kinyitotta, szinte a fejére omlott az a rengeteg fura holmi. (Böte manó nem kimondottan volt híres a rendrakásról.)

-„Majd holnap”-  ezt volt a vezényszava, és a holnap újra csak egy másik holnappá változott.

Így történhetett meg, hogy a színes holmik furcsa katyvasszá álltak össze a szekrénykében.

Volt ott például egy ezeréves tarisznya, jövőbe látó kristályokkal a bélésébe rejtve, (ez ritkán került elő, mert a jövőt megpillantani nem is annyira veszélytelen, mint ahogy elsőre gondolnánk.)

Mi volt még ott?

Hát persze, egy zsák, telis tele megszáradt levelekkel. Természetesen színes, őszi falevelekkel, melyeket még a régi barátaitól kapott. A levelekre tapadt mesefoltok mind egy-egy történetet meséltek el. Csak meg kellett háromszor pördíteni a leveleket, és máris megelevenedtek a képek, akár egy mozifilm kockái, úgy peregtek az események a falra kivetítve. Böte manó ezeket akkor vette elő, ha nagyon magányosnak, vagy szomorúnak érezte magát. Szerencsére ez ritkán fordult elő, mert a manót mindenki szerette.

Meg kell még említenem az emlékmorzsákat. Azokat ki ne felejtsem. 

Az emlékmorzsákat egy foltos textilegérke őrizte a legfelső polcon.

Az emlékmorzsák, akár az igazi kenyérmorzsák, valódi eledelnek számítottak, csak nem a testnek, hanem a léleknek. Elég volt csak egyetlen emlékmorzsát bekapni és megízlelnie, Böte manó máris a múltban találta magát. Micsoda buli volt saját szöszkócos önmagával fogócskázni, vagy beülni az iskolapadba tizenéves Böte manó mellé, és mindent jobban tudni nála.

Mondom, csuda dolgok voltak a szekrényben. Csuda dolgok…

Igen, a mai nap határozottan sárga. –mormogta magában. Itt az ideje a színváltásnak.

„Hipp és hopp,

 kipp és kopp,

 fitty és futty

 pitty és putty”

Amint a varázsigét elmormolta, szőre máris sárgára váltott, a Nap is megirigyelhette volna tiszta fényét, varázslatos  csillogását.

Most már mehetünk.

Elsőként egy nagy, sárga macska jött vele szembe, száján épp kibukott egy hatalmas ásítás. No persze, bajuszán még megcsillant a friss tej, amit reggelire kapott

-Jó reggelt, amint látom, összeöltöztünk-  mondta a macska, de már ment is tovább.

-Jó reggelt, köszönt vissza Böte manó kicsit szomorúan, mert jólesett volna összehasonlítani a kétféle sárgát.

De ha nem, hát nem, biztos nagyon sok dolga van egy kora reggeli sárga macskának.

Ezt sohasem lehet tudni, csak akkor, ha kora reggeli sárga macska vagy.



Tovább is indult Böte manó napi felfedező útján.
Nem is kellett sokat mennie, amikor egyszer csak csodálatos énekszót hallott a fák közül.
Ki lehet az, aki kora reggel így tud énekelni?
Addig-addig nézegetett felfelé, míg megpillantotta a sárgarigót.
- Szia Madárka. Te valami énekversenyre készülsz?
A rigó abbahagyta a dalolászást, és kérdőn nézett Böte manóra.
- Már miért készülnék?
- Csak mert  ennyire gyakorolsz.
- Kikérem magamnak, én nem gyakorlok. Én mindig így énekelek.
- Ó, bocsánat, nemigen értek a zenéhez.
- No, azt látom. De semmi gond, nem érthet hozzá mindenki.
- Kár, pedig szívesen megtanulnám azt a dalt, amit az előbb hallottam.
- Sajnos arra már nem emlékszem pontosan.
- Az meg hogy lehet?
- Csak mert én sosem énekelem ugyanazt a dallamot. Mindig változtatok rajta egy kicsit.
- No, de miért?
- Nem is tudom, talán mert a dolgok mindig változnak.
- Miféle dolgok?
- Hát az élet dolgai. Például az előbb még épp besütött a reggeli napsugár a két levél közt, és be kellett csuknom a szemem, mert annyira erősen vakított a fénye. És amikor becsukom a szemem, máshogy hallom a hangokat is.
És ha máshogy hallom a hangokat, akkor máshogy szól az énekem is.
- Hát ezen én még sohasem gondolkodtam- vakarta meg feje búbját Böte manó.- Talán mert sosem szoktam énekelni.
-No, akkor itt az alkalom, hunyd be  a szemed, és énekeld utánam:
-Dó- ré- mi- fá- szó- lá- ti- dóóóóó...- Itt a kis rigó már olyan magas hangon trillázott, hogy talán csak a denevérek és a mikrosütők hallhatták meg a hangját.
- Dó-rémifá-szólátíííí- próbálta utánozni Böte manó a hallottakat.
- Nem, nem jó. Magasabban: Dó- ré- mi- fá- szó- lá- ti- dóóóóóóóóó- rikkantotta  a rigó, kissé fel is emelkedett az ágról, hogy az utolsó hangokat is szépen kiereszthesse. Valahol a távolban betört egy kirakatüveg. Ki tudja, talán volt összefüggés a két esemény között.
- Dóremifá- na, jó, ez nekem nem megy- dörmögte Böte manó vállat vonva.
- Ami nem megy, azt nem kell erőltetni- helyeselt a kismadár, büszkén kihúzta magát, és új dallamba kezdett.

Böte manó tovább indult reggeli sétájára.
Lassan lépkedett a fűben, komótosan nézelődött, hiszen a sárga napon egy manó nem siet sehová.
Egyéb napokon talán, egy piros napon...esetleg, de a sárga a nézelődés és az öröm napja kell, hogy legyen. Böte manó elhatározta, hogy akárkivel szembetalálkozik, megajándékoz valamivel.
De mivel is ajándékozhatna meg bárkit is, ha nincsen semmije?
Amint ezen morfondírozott, a bokorból szinte ráugrott valaki. Vagy valami?
Olyan gyorsan száguldott felé, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült ellépni előle.
A valami hirtelen lefékezett, és visszafordult.
- Hopp, elnézést, egy kicsit sietek.
Böte manó a fejét csóválta.
- Hogy siethet valaki egy sárga napon?- kérdezte az idegentől.
- Sárga nap? Az meg mi?
- A sárga nap az sárga nap. Nézz a bundámra. Nem látod?
- Sárga. Azt látom. De ez mitől olyan különleges? Az én bundám is sárga.

Böte manó csak most vette észre, hogy az idegen tényleg hasonló színben pompázik, mint ő maga. Igaz, nem volt olyan szembetűnően erős árnyalatú, mint ő, de akkor is határozottan beleillett a sárga napba.
- Na szóval, a sárga nap az arra való, hogy felvidítson minket. Erre találták ki.
- Én erről sosem hallottam, pedig rendszeresen olvasom a Réti Hírmondót. Ráadásul mi vadászgörények, mindenről tudunk, amiről tudni érdemes. De sárga nap? Ki hallott már ilyet?

Böte manó kicsit elszontyolodott. Az igaz ugyan, hogy a színes napokat ő találta ki, de sohasem gondolta volna, hogy ez csak neki jutott eddig eszébe. Mi van, ha senki sem ismeri a színes napokat?
Mármint  a színeket persze mindenki ismeri, de az hogy lehet, hogy valaki elindul barna bundában, amikor határozottan kékre áll az idő, és még a felhők is kéken pöfögnek a háztetők felett?...
Vagy akkor mi van a rózsaszín szemüveggel? Azt is bármikor felveheti, amikor csak kedve szottyan?
És mi van, ha neki nem szottyan kedve rózsaszínben látni a világot?
Mi van, ha ő épp piros-fehér csíkosan akarja magát érezni? 

A vadászgörény látta, hogy Böte manó erősen elgondolkodott, és már bánta, hogy odavetett megjegyzésével megbántotta a szőrmókot.
- No, és merre indultál?- kérdezte figyelemelterelésként.
- Nem indultam semerre, csak úgy sétálgatok, de most már nincs is kedvem. Pedig úgy örültem, hogy sárga napom van.
- Na de sárga napod bármikor lehet, nem igaz? Amikor csak szeretnéd. Vagy nem?
- Tulajdonképpen.. akár...igen, lehet- vidult fel Böte menó, és eszébe jutott a fogadalma, hogy mindenkit megajándékoz valamivel, aki az útjába kerül.
-Szeretnék adni neked valamit, aminek örülsz, de nincs nálam semmi- és nyomatékot adva szavainak, kiforgatta szőrmezsebeit. A zsebek, mint  a bánatos elefántfülek, szomorúan bólogattak a vadászgörény felé.
-De hát már adtál is ajándékot- kapott homlokához a görényke.- Adtál nekem egy gondolatot, ami felvidít majd, akármikor szomorú leszek.
-Tényleg? És mi az?
- Ne mondd, hogy nem találtad ki! Mindenkinek lehet sárga napja, akármikor csak az eszébe jut.
A vadászgörény felkacagott, és elszáguldott a domb irányába.


Böte manó összeráncolta szemöldökét.
- Milyen igaz. És ha már sárga nap van, ennem is kellene valamit. Valami sárgát.
Megszaporázta lépteit, és az Erdei  Vegyesbolt felé vette útját.
A bolt valóban rászolgált  a nevére, a töltött reggeli kalácstól a gumicsizmán át minden kapható volt benne. Az üzletvezető Makkonpakk Mókus úr volt, aki levelező tagozaton ugyan, de okleveles erdőmester képzésben részesült. Ez abból állt, hogy mindent tudott az erdőről és annak lakóiról. Azaz csak majdnem mindent, mert olykor elavultak az információk, és ilyenkor továbbképzéseken kellett részt vennie az Erdőháti Iskola kistermében.
Csak megcsörrent a telefon a boltocska hátulsó felében, és ő tudta,, ismét történt valami fontos esemény, amiről nem maradhat le. Hogy tavasszal a csíkos kis vaddisznók között egy pöttyös is született, vagy vagy hogy Nyulafiék fia erőteljes lúdtalppal született, ezeket neki mind tudnia kellett ahhoz, hogy a betérő vásárlókat maradéktalanul kiszolgálhassa.
-Jó reggelt Böte manó!-kurjantott hangosan- Látom, ma sárgában töltöd a napot, mindjárt elsárgulok az irigységtől, olyan szép a  bundád! Most jut eszembe, pont tegnap érkezett egy távol-keleti szőrmeápoló készlet, kifejezetten a te kócosodásra hajlamos szőrzetedre való. Nem próbálod ki véletlenül? Ha most veszel belőle, kapsz hozzá egy napelemes lábujjmasszírozót. - Itt gyorsan előkapott egy letisztított nyárfaágat, és Böte manó elé tolta.
-Nem nem, köszönöm Mókus, de most csak valami reggelit szeretnék, bár nagyon szép ez a lábujjmasszírozó. Van valami sárga eledeled?

- Nos, van itt egy kis sajt, lapos tojás, karika-kifli, paprika, paradicsom, citrom meg egy fürt babán.
A napaelemes masszírozóval együtt összesen 10 fakoronába kerül.- És még mielőtt Böte manó bármit is mondhatott volna, gyorsan becsomagolta az egészet egy nagy kosárba, és egy bájos mosollyal megfűszerezve mindent a manó ölébe tolt.
-Fizetni hónap végén kell csak, ahogy szoktuk, mindent felírtam, a viszonlátásra.- És már fordult is a következő vásárló felé. Hiába no, valóban ismerte az erdő lakóit, tudta, hogy Böte manó reakcióideje reggeli előtt még a szokásosnál is lassabb.
-Így hát Böte manó ölében a zöldségekkel és a napelemes lábujj-masszírozóval hazaslattyogott, és már ki is találta, hogy sárgalecsót fog reggelire készíteni, banános lapostojás-palacsintával.