giccses?

Azon tűnődöm, hogy  a mai trend szerint az én munkáim nyilvánvalóan giccsesnek számítanak. Főként a régebbiek.
És azon is tűnődöm, hogy ez mennyire érdekel engem?
Lássuk be, a mai trend igazából nem eladható még itt Magyarországon.
Mármint ami kint divatos, az nem feltétlenül kelendő itt nálunk.
A kispénzű vásárló olyan könyvet szeretne kapni a szerény megtakarításáért, amiben sok a szöveg, kevesebb a kép. Miért is? Mert egyszerűbb olvasni, mint új mesét kitalálni. Ez végül is nem akkora baj szerintem, nem mindenki született írói vénával, a szürke, hétköznapi  rohanás pedig kiszívja estére a kreativitást a szülőkből.

                                                    Éjféli angyal (ceruza rajz- eladó)

A helyzet az, hogy mindenki azt csinálja, amit tud, amihez ért, és teszi ezt éppen akkor és úgy, ahogy az az adott percben tőle telik. Jó esetben figyeli a reakciókat, és a külvilág hatására fejlődni kezd, idomul. Még jobb esetben nem csak a külvilág hatásait figyeli, hanem saját maga változásait is.
Mert az ember soha nem marad ugyanott, még akkor sem, ha az ellenkezőt gondolja is önmagáról.

Én is elkezdtem egyszer, valahol, azóta sok víz lefolyt a Dunán, és én is változtam, a rajzaim is.
Ahogy tisztul az ember jelleme idősebb korára, úgy próbálom én is letisztítani a sallangot a figurákról. Nehéz feladat ez egy olyan elme számára, aki folyton bonyolítja a dolgokat.
De közben meg észre kell venni azt, hogy mi a  fontos, és mi nem.
A gyereknek a figura a fontos, a szakmának a technika. Vajon kinek az igénye lesz fontosabb a számomra?
Vajon meg tudom-e találni az arany középutat a szakmaiság és a kereslet között?
Higgyétek el, nem könnyű ezeken a vizeken lavírozni, ezért is döntöttem úgy végül, hogy nem foglalkozom azzal, ha giccsesnek titulálják egy-egy rajzomat, mert én akkor azokban a percekben órákban épp arra voltam képes, vagy épp én is giccses voltam, nem fontos.
Az is egy lépés volt előre, amit meg kell becsülni.
Mint ahogy a gyengébben sikerült rajzokat is, mert azokhoz mérve látom csak a fejlődést saját magamon.
Úgyhogy csinálom továbbra is, amihez értek, vagy legalábbis ezt gondolom róla.
A többi nem fontos, sznob vitákba pedig úgysem fogok belemenni.

A béka és a tudás (akvarell- eladó)