Mylo szerint a világ

 No, a Bufi és Mylo könyvkezdemény első részecskét megosztom veletek. 
Kicsit még bice- bóca, de én szeretem:)
Miután csak 3 rajz készült el a gépen anno, így a negyedik csak kakukktojásként került oda, legyen a szövegnek ábrázata, még ha toldozott-foldozott is egyelőre.
Remélem,  azért így sem zavaró, egyszer szépen összehozom az egészet, csak előbb meg kell írnom a mesét is hozzá.:)

Hét ágra sütő Nap

csintalan fényei

Játszanak bújócskát 

két szuszogó orron

Lassan halványulnak

az álmok képei

Hol ketten rágódtak

egy tegnapi csonton.

Egy foltos s egy fekete szőrmók 

Kosár mélyén lassan ébredez,

Lábaik plafonra meredve,

   Egyeseknél lám, így megy ez!

                                                                 -Ébresztő, hétalvók,

Messze már az éjjel,

Szőrös varázslatok vagytok,

De tappancsotok széjjel!

Sipirc a kertbe rögvest

tiszta hajnalt látni,

Madárnak köszönni, pisilni,

virágot gyomlálni!

-Jól van, jól van, gazdasszonyka,

Egy percet tessen várni!

Öreg kutya nem gyorsvonat,

Nem kell kiabálni!

Különben is úgy hiszem,

A szerződésünk így szól:

Keksz nélkül egy lépést se!

  Naaaa, legyen sok a jóból! 

-Nosza itt van, tessék, 

A reggeli kekszetek,

De  keksz után séta,

Ne lássam, hogy fekszetek!

Hosszú, tömött sorban totyogjatok kifelé,

Ezer dolgom van még,

S a tűzön fő fő az ebéd!

-Remek! Gyere Bufi,

várnak a világok!

-Mennék én, mennék,

de azt hiszem, nem látok!

-Hát persze, mert a takaró

Még mindig rajtad,

Bezzeg a kekszed

Rögtön be is faltad!

-Mert egyszer azt mondta

Egy kedves barátom,

Hogy reggeli nélkül

Nem megyünk sehová,

 És mára már 

Tökéletesen belátom,

Ugyan egy foxitól van,

Egész okos tanács. 

 -Na, legalább valami megmarad

A buci fejedben,

Viszont én most sürgősen

Megnézném a helyedben,

Hogy asszonykánk mégis

Mit sütött ki ebédre,

Elég lesz egy jó falat

Minden vendégre.

A többiről mi ketten

Majd meglásd, gondoskodunk

Majd úgy csinálunk,

Mint aki segít,

A tűzhely körül

  Boldogan fontoskodunk.

 S így settenkednek halkan

a pogácsa körül,

De a gazdasszony ennek

egy cseppet sem örül.

-Mit mondtam nektek,

ebadta haspókok,

gyerünk ki a kertbe

többször már nem szólok! 

Kisomfordál hát 

a két ebugatta

A kertben is van látnivaló.

Fák, bokrok és labda!

Igen ám, de a labda

a kerítés alatt

Lassan kigurult

még a tegnapi nap.

-Én most nem akarok

fontoskodónak látszani-

Mondja Bufi maflán

- De mivel fogunk játszani? 

-Ne aggódj, pajti,

tudok egy megoldást:

Átugrom a kerítést,

ha hozol némi toldást.

Vagy inkább jobb lesz,

ha te ugrassz

mégiscsak helyettem,

Ha jobban megnézzük,

én elég apróra sikeredtem. 

-Jól van, Mylo, rendben,

ugrok én ha bírok,

csak emeld meg a fenekem,

mert az utóbbi időben

egyre jobban hízok.

Így viszonylag nehéz

magasra ugranom,

Amúgy is tiltja

az ugrálást az orvosom. 

-Nem mondom, valóban

elég nagy a farod…

-Már majdnem fent vagyok,

csak nyújtsd ki még a karod!

Igen ám, de a kerítés 

túl magasnak bizonyul

s a rosszcsont kutyák füle

majdnem lekonyul.

Aztán Mylo mégis,

ahogy ő  azt szokta,

A megoldást

gyorsan kiokoskodja.

-A kerítés alatt

egy szép nagy

lyukat ásunk,

és a lyukon aztán

kényelmesen kimászunk.

Kezdheted is a kaparászást,

én addig kicsit

kipihenem a mászást.

-Na, de ha nem csal 

az emlékezetem,

Te nem is másztál végül 

még egy centit sem!

Az igaz, de a kerek,

Buflák testedet

Én tartottam végig

 A lábam még mindig remeg!