De miután tegnap a Bufi-Mylo képeket festettem újra, hát irányuljon most a figyelem erre a két rosszcsontra.
Miután ebben a témában bőségesen van képanyag, nem kizárt, hogy lesz folytatás is. Kiderül.
Először is jöjjön a kétszemélyes banda:
Bufi
Bufi vagyok, 5 éves kan, valószínűleg fejemen egy kutyakajás zsákkal születtem, és mióta leválasztottak az anyatáptól, azóta folyton éhes vagyok.
Tervezek egy világméretű megmozdulást fajtársaim körében, célunk a kettős étkeztetés lesz, azaz duplázzuk meg a reggelit, az ebédet és a vacsorát. (vagy időben, vagy mennyiségben, ez már csak részletkérdés). Gondolkodom egy FB-profilon is, csak a billentyűzettele egyelőre elég sután bánok.
Mylo:
7 éves vagyok minifoxi, gazdi-és plüssjátékfüggő.
Ez van, bevállalom. Valamint kisebbségi komplexusaimat is, melyek apró termetemből adódnak.
De a kutyák körében is ismeretes az igazság, miszerint kicsi a bors, de erős.
Nos, én nem tudom, mi az a bors, de a lényeg, amit ne felejtsétek el, nagy kutyaigazság, hogy jobb ma egy véreb, mint holnap, ha púzok.
Hát nem tüneményesek?
Ezeket is ők diktálták,még szerencse, hogy értek a nyelvükön.
Nehéz nem megihletődni mellettük.
Gondoltam saját kis verses-mesekönyvre, egyelőre áll a projekt, mert valljuk be, lusta vagyok folytatni. És meg is akadtam vele, de ami késik, az az óra. Szóval kitartás, még 80 év,és befejezem a mesét.
Az első oldal a meg nem született meséből
Ez egy másik elképzelés volt, akvarellel, papírra, ahogy illik.
És tulajdonképpen visszafelé is mentem az időben, meg nem is, mert ez a két utolsó rajz készült el a leghamarabb, viszont tegnap újrafestettem őket, kaptak némi színtuningot is, hurrá, hurrá.
Azt hiszem, bejön nekem ez a keleties vonal, nem lennék meglepve, ha ezen folytatnám majd tovább, pláne azért nem, mert én találtam ki.
Hát most ennyi volt kérem a kutyakiállítás, mindekinek nanu-nanu:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése